Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

A szomszéd macskája a mi kutyánk kölyke

A szomszéd macskája a mi kutyánk kölyke

Fruzsi lányunk a barátjával hazafelé bandukolt, amikor a pöttöm cica hozzájuk szegődött. Lassan már két éve, hogy ez történt a nyár utolsó napjaiban.  

Késő este volt, megcsörrent a telefon.

– Légyszi-légyszi engedjétek meg, hogy hazavigyem ezt a kiscicát! – nevetett és kuncsorgott egyszerre Fruzsi.

– Milyen cicát és hol vagy? – álltunk elképedve a telefon mellett. – Már van egy kutyánk, Lassie. Szó se lehet róla! Van teknős, az erkélyen laknak csipikéék (egy rozsdafarkú család), tele vagyunk rigókkal, vakondokkal és tücskökkel a kertben. Nem kell még egy cica is! – mondtam ‘kurtán’, pedig jócskán folytathattam volna még a felsorolást.

Hiába az apai tiltás, a körülbelül nyolc hetes apróság kilométereken át kitartott. Egészen hazáig követve Fruzsiékat.

Mondanom sem kell, nem nekem lett igazam. A kis bundás beköltözött hozzánk, megörökölte a hatalmas nyúlketrecet, amit sosem zártunk be, így hamar felfedezte és birtokba vette a ház minden zegét-zugát.

Hamarosan lett azonban megoldás az új vendég végleges elszállásolására. A szomszédunkban már amúgy is lakott két cica, és Hanna, a kis 2 éves gazdi az anyukájával együtt igazán szeretettel és gondossággal bánt velük. Ők fogadták be a cicát végleg harmadiknak. Ennek nagyon örültünk, mert miután az első három napot nálunk töltötte Marci, eléggé a szívünkhöz nőtt.

Ezt a nevet kapta tőlem: Marci. Nevekben igazán nincs nála hiány. A feleségem Cirminek, Hanna Színesnek hívja, én pedig szigorúan Mártonnak, amikor rosszcsont. De gyakran csak Mormoginak szólítjuk, hiszen szokása, hogy dünnyögve beszél, ha éppen elégedetlenkedni támad kedve. Még szerencse, hogy mindegyikre hallgat!

Sebaj, ha odaadjuk Hannáéknak – gondoltuk. Ha a szomszédban lakik, néha azért látjuk majd. Akkor még nem sejtettük, mi lesz később.

A melák kutyánk és a cingár macska hamar összebarátkoztak. Lassie – a megtermett labrador – zokszó nélkül fogadta a csöppnyi jövevényt. A rá jellemző méla türelemmel őrködni, sőt atyáskodni kezdett felette. Így lett a szomszéd macskája a mi kutyánk kölyke.

Marci pimaszul ki is használja ezt. Miután a kerítésen kívül kutyákkal emberkedik, és a terület felett basáskodó macskákkal incselkedik, ha szorul a hurok, Lassie-hez menekül. Persze Lassie tekintélyének árnyékában dagad a mellkasa, és pökhendi tekintettel néz vissza megtorpant üldözőire kackiás bajusza felett.

Ahogy cseperedett Marci egyre gyakrabban jött át hozzánk, gyakorta itt is aludt, míg mára már szinte teljesen nálunk lakik. Az atyáskodó Lassie-t éberen fürkészi és egyre több kutyás szokást tanul el tőle. Nem csak alkalmi testőr, hanem példakép is lett belőle.

Nagy kópé ez a Marci! Amikor a bendő megtöméséről van szó, éppúgy otthon érzi magát Hannáéknál és nálunk is. Így szépen ki is gömbölyödött a korábbi kis vézna. Ezt igazán nem bánjuk. Marciról ugyanis kiderült, hogy betegen került hozzánk. De – hál’ istennek – ennek ma már nem nagyon látjuk nyomát se. Lehetséges, hogy ebben a napi vitaminkoktél is sokat segít. Marci ugyanis testre szabott összeállítást kap minden nap. Igazi vidám jelenet, ahogy két lábra állva ágaskodik a konyhában és követeli a vitaminokat.

Budapest, 2022. március 7.

Dr. Lenkei György

orvos, vitamin-fejlesztési szakértő

Az oldal tetejére