Orvosként tudta, hogy meg fog halni, de persze ezzel nem értett egyet.
Már mozgásképtelen, ágyban fekvő állapotban volt, amikor úgy döntött, hogy vesz egy kutyát magának. Arra gondolt, a kutyáról gondoskodnia kell majd. Egyszerűen nincs más választása. Egy emeletes házban lakott a harmadikon vagy a negyediken. Minden nap, ha kellett többször is, lépcsőfokról lépcsőfokra araszolgatva ment le a kutyussal az utcára, illetve vissza.
Nem adta fel, kitartó volt. És ennek eredménye az lett, hogy hosszú küzdelem után teljesen meggyógyult. Tehát ezt a kutyájának és a saját kitartásának köszönheti. Amikor nekem ezt a sztorit mesélte, már vagy 65 éves lehetett és lazán letagadhatott volna 10-15 évet, olyan fitt és fiatalos volt.
Ez az egyik olyan történet, ami arra inspirált, hogy ne csak az emberek, hanem a kutyák egészségével is kezdjek el foglalkozni.
Dr. Lenkei György
orvos, vitamin-fejlesztési szakértő
